Mindig is szerettem megfigyelni az embereket, olvasni róluk történeteket, megismerni a világnézetüket. Az irodalmi művekben is jobban érdekeltek a lélekrajzok és a hétköznapi emberek, mint az uralkodók, nagyurak. Talán ezért is fordultam mindenekelőtt a kicsikhez, a gyerekekhez, akikért mi, felnőttek, felelősek vagyunk, majd később a szülők, felnőttek, idősek felé is szeretettel. Minden korosztály teljesen más, véleményem szerint mégis ugyanazt szeretné mindenki: a megértést, elfogadást, fejlődésre késztetést, és a fejlődésben való támogatást. 
 
Világszemléletemet nagyban befolyásolja és valószínűleg gyökeresen megváltoztatta a logoterápia és egzisztenciaanalízis, amelyről úgy gondolom, hogy mindenki életében segítséget jelenthet. Lelkes képviselője vagyok ennek az irányzatnak, amely az életet értékesnek és értelmesnek tartja és az embert egyedinek, értelemre törekvőnek. Szeretem a saját tempójukban és igényük szerint kísérni azokat, akik megtisztelnek a bizalmukkal. 
Sokféle egyéb rövidebb képzést is elvégeztem (pl. mediáció, gyászkísérés, diákrelax, mindfulness, LMBTQ ismeretek), és több szervezettel állok kapcsolatban (Sulinyugi, Hősök Tere Alapítvány, UNICEF), hogy folyamatosan képezzem magam. 

Két munkahelyen is dolgozom: iskolapszichológusként főként az egyéni konzultációkon találkozom a diákokkal, de időnként megtisztelnek a kollégák azzal, hogy meghívnak egy-egy Sulinyugi, Ébresztőóra, Lelki egészségóra foglalkozást tartani az osztályoknak.  Fontosnak tartom az iskolai Menta Klubunk és a kortárs segítő képzésünket, ezért elkötelezett, érdeklődő tanulóinknak a elérhető legtöbb lehetőséget igyekszem felajánlani. 

Családsegítős pszichológusként családokkal, egyénekkel, idősebbekkel, fiatalabbakkal egyaránt foglalkozom. Ezen munkámat félállásban, de teljes lélekkel végzem. Az elfogadó attitűd dacára mégis többször találkozom azzal a gondolattal, hogy gyengeség pszichológushoz fordulni, ezért is választottam ehhez kapcsolódóan a mottómat.