Barát és versenytárs. Védelmez, de kihívásokat is támaszt. Játszik veled, ha más nem akar. Ez mind az apa-fia kapcsolat. Aki azt gondolja, hogy az apák nem sokoldalúak, az gondolja át a “családfők”-ről szóló elképzeléseit, és mélyedjen el az emlékeiben. Mert hogy fontos, mit gondolunk az apákról. És mit adunk át róluk a gyermekeknek.
Amikor játszótéren látunk apákat a fiaikkal játszani, nehéz eldönteni, hogy mit látunk. Fegyelmeznek, tanítanak – labdázni, biciklizni –, bolondoznak a saját, illetve mások gyermekeivel, előadást tartanak olyan bonyolult dolgokról, mint a kukásautó vagy a különféle emelőszerkezetek. Szóval első látásra nem tűnik könnyűnek ezeket a szerepeket betölteni, a férfiaknak mégis megy. Vajon miért? Talán azért, mert az apák örök gyermekek. És mintha ezek a szerepek viaskodnának bennük.
Ami a nehézséget okozhatja a férfiaknak, hogy ezek között a szerepek között váltsanak olyan finomsággal, hogy a fiuk ne vegye ezt észre. Mert akkor jön a döbbenet, hogy apa eddig viccelt, csikizett, most meg ordít és már a fürdőszoba felé hajt. Az már az óvodában és az iskolában is látszik, hogy a fiúk mások a lányokhoz képest. Izgágák, állandóan kakaskodnak, hiszen a legtöbb fiú meg akarja szerezni az irányítást. Ez talán evolúciós „örökségünk”, de mindenféleképpen más bánásmódban kellene részesedniük. Hiszen mások az igényeik, mint a lányoknak. Ez nem jó vagy rossz, hanem ez tény.
De mitől különleges ez a kapcsolat? Pontosan ettől a „hibrid” üzemmódtól. Mert azt tanítja a fiúknak, hogy lehetnek gyengédek és határozottak is egyszerre. A játszótérről lehet hiszti közepette is hazamenni, ugyanakkor lehet normál hangerővel és határozottan, hogy most már indulunk (és most nem beszélünk egyéb nehézségekről). Aztán lehetnek gyerekek és felnőttek is egyszerre. Mert a felnőtt én a kereteket tartja, a gyermeki én viszont ezek között a keretek között mozog és tanítja a gyermeket az életre. Megoldást ad akkor, amikor krízis helyzet áll elő: elesett, elvették a játékát, nem mer beszélgetésbe elegyedni a többi kisgyerekkel.
Nekünk férfiaknak érdemes átgondolnunk az apánkkal való kapcsolatunkat. Sőt, a nagyapáinkkal való kapcsolatunkat is. Ha már nem élnek, érdemes megtudni róluk mindent, mert még a családi legendárium is tartogathat olyan történeteket a nagypapákról, dédnagypapákról, amelyek a jelenben építeni tudják a fiúgyermek személyiségét. Utólag „könnyű” ránézni a felmenőink hibáira, így könnyebben lehet szelektálni a tulajdonságaik között. És ez nagyon megnyugtató. Mert tudjuk, mi férfiak, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy vannak „előzményeink”, és lesznek utánunk következők.
Hogy vagy az apáddal? Milyennek tartod a kapcsolatotokat? Átgondoltad már, hogy milyen jókat kaptál tőle? Ha igen, ez nagyon erősítheti az önbizalmad. Ha nem, keresd szakembereinket, mert ők szívesen segítenek az önbizalmad növelésében, akár a felmenőiden keresztül!