Sokszor kaphatjuk magunkat azon, hogy elkezdünk görcsölni olyanon, ami nem rajtunk múlik, például, ha nem jön a busz, vagy mit szólnak az emberek, ha kinyilvánítjuk a véleményünket… A sort lehetne folytatni. Mennyi időt és energiát töltünk olyan dolgokkal, amelyekre nincs ráhatásunk! A mai bejegyzésben ezt a témát járjuk körül.
Alapvetések
Először is, amikor azon „problémázunk”, hogy ki mit gondol, vagy mit fog szólni, akkor épp nem önmagunk vagyunk. Ha nagyon őszinték tudnánk lenni magunkhoz, vagy külön tudnánk választani a gondolatainkat nagyon tudatosan, akkor rájöhetnénk, hogy ezek a gondolatok nem a saját gondolataink, és nem a saját hangunkon szólalnak meg. Ha volna ennyi önismeretünk, akkor nem ezt a cikket olvasnánk. 😊
Mások véleményétől való elvonatkoztatás
Ez spontaneitás kérdése. Amikor hallunk egy hírt, vagy velünk történik valami, akkor az első gondolatunk általában a sajátunk. Vagyis nincs befolyásolva senki által. Ami ezután következik, tehát jobban belegondolunk a dolgokba, onnantól jön az anyánk, az apánk, valamely tekintélyszemély az életünkből vagy éppen a társadalom hangja, amelynek már megvan a sablonja, amelybe belepasszírozza a fent említett dolgot.
Hogyan állunk a dolgokhoz
Ez alapvetően a mi döntésünk. Lehet, hogy közhely, de amíg mások véleménye áll szemben a miénkkel, és mégis azt fogadjuk el, addig nem vagyunk önmagunk. És ezzel annyi a probléma, hogy elkezd nyílni az olló. Vagyis kezdünk eltávolodni a saját véleményünktől, a saját egyéniségünktől, a saját személyiségünktől. Tehát tartanunk kell magunkat ahhoz az állásponthoz, amelyet kialakítottunk magunknak, kivéve, ha az túlságosan szélsőséges, mert akkor jól jön egy külső szemlélő.
Mit teszünk és mit mondunk
A kommunikációnk és a cselekedeteink nagyban meghatározzák a rólunk kialakuló képet. Ha önazonosan beszélünk és tesszük a dolgunk, akkor az tiszteletet ébreszt a másikban, és elképzelhető, hogy innentől kezdve elfogadja a véleményünk.
Ragaszkodni a saját véleményünkhöz, talán az egyik legnehezebb dolog, de ha elérjük, akkor az nagymértékben növeli az önbizalmunkat. Nem az a cél, hogy meggyőzzünk másokat, hanem hogy a mi véleményünk is megférhessen a másiké mellett.
Comments