Ha nyár, akkor szabadság. Ha szabadság, akkor az ember vágyik a lassulásra, vagy legalábbis olyan tevékenységek végzésére, amelyek elütnek attól, amit főállásban csinál heti 40 órában (vagy többen). Van, aki aktívan – tehát cselekvően – szeret pihenni, és van, aki passzívan. Fontos, hogy megtaláljuk, mi az, amivel fel tudjuk tölteni az energiacelláinkat. És az is fontos, hogy amikor letelik a szabadság, akkor ne azon keseregjünk, hogy milyen rövid volt az idő, hanem minél több „minőségi” időt töltsünk a szeretteinkkel és nem utolsó sorban magunkkal. Az alábbiakban 4 módszert mutatunk, amelyek segítségével kicsit közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
1. Megengedés
Biztos sokat halljuk azt a mondatot, hogy engedjük meg magunknak ezt vagy azt, leginkább a pihenéssel kapcsolatban hallhatjuk ezt sokat. Aztán a következő gondolatunk biztos az, hogy ezt mi nem tehetjük meg, mert… Ha mi is keressük a kifogásokat, akkor ez most jó alkalom lehet, hogy egy kicsit elgondolkozzunk azon, hogy mit és miért (nem) engedhetünk meg magunknak. Nagyon fontos önismereti kérdés ez, mert ez lehet a kulcsa feltöltődésünknek és legfőképpen a kiégés megelőzésének.
2. Szemlélődés
Érdemes rendszeresen végezni. Kapcsoljunk ki magunk körül minden okoseszközt, vonuljunk ki a szabadba, akár tópartra, és legalább 1 órát töltsünk el magunkkal. Üljünk és nézzük az előttünk lévő környezetet. Figyeljük meg, hogy milyen gondolatok kezdenek el a fejünkben cikázni, és hogy milyen érzések kapcsolódnak hozzájuk. Aztán mondjuk ki magunkban (vagy hangosan) ezeket az érzéseket. Az érzések tudatosítása segít a jelenben lenni. Minél inkább vagyunk a jelenben, annál inkább fogjuk tudni, mit tegyünk nehéz helyzetekben. A természet pedig az elmélyülésben tud segíteni bennünket, hiszen nem erőlteti magát, egyszerűen csak ott van, és megadja a lehetőséget arra, hogy egy kicsit befelé figyeljünk.
3. Könyvolvasás
A könyvek sok mindenben tudnak segíteni, legfőképpen, ha nekünk megfelelő témában olvasunk. Nagyon szerencsés tud lenni, amikor egy olyan regényt olvasunk – teljesen mindegy, hogy szépirodalom vagy ponyva, lehet akár sci-fi és fantasy is), amelyik valamilyen módon kapcsolódik az életünkhöz vagy annak valamely szakaszához, eseményéhez. Próbáljuk meg úgy olvasni, hogy valamelyik, általunk kedvelt szereplő „bőrébe bújunk”.
Olvassunk el hangsúlyos részeket, mondjuk konfliktusos helyzeteket, és képzeljük el, hogy ezt most nekünk kell megoldani. Figyeljük meg, milyen hatással van ránk a helyzet, milyen érzések jelennek meg bennünk, mennyiben lehet eredményes – természetesen az elképzelt körülmények között – a megoldás, mi lehet ennek a következménye. Hasonlítsuk össze a saját megoldásunk a szereplőkével. Nagyon inspiráló és tanulságos lehet. És ha ezt nem egyedül végezzük, hanem barátunkkal, házastársunkkal stb., akkor még kapcsolaterősítő szerepe is lehet, hiszen közben egy jót beszélgetünk, és a lelkünk – és a másik személy lelkének – olyan mélységeit ismerhetjük meg, amely valóban fejlesztő lehet ránk és partnerünkre nézve.
4. A mozgás
Talán elcsépeltnek tűnik, de a mozgás valahol hat az önismeretre. Az első kérdés, amit a kezdő „sportoló” feltehet magának, hogy milyen tevékenységbe kezdjen. Nyilván az a legjobb, ha nem kényszerből végzünk valamit, pl. a futást, mert akkor hamar alább hagy a lelkesedés. A másik, hogy mi a célunk a mozgással. Üdítő tud lenni, amikor „csak” mozgunk, de érdemes némi kihívást is beletenni. Ha a futás példájánál maradunk, akkor mondjuk az első alkalmakon megszakíthatjuk néhány másodpercre – persze szigorúan csak sétára lassítani –, de később tűzzük ki célul, hogy mondjuk a 600 métert megszakítások nélkül futjuk le. Tehát alkalmazzuk a fokozatosság elvét. És talán nem kell elmondani újra, hogy a testmozgással csökken a stressz, nő a problémamegoldó-képesség (hiszen a sportoló ember másként látja a világot), nagyobb a teherbírás stb. Természetesen fontos kérdés az is, hogy miért hagy alább a lelkesedésünk hamar vagy ha egy kicsi akadályba ütközünk.
Azt gondoljuk, hogy mindezen tevékenységek közepette óhatatlanul is felmerülhetnek olyan önismereti kérdések, amelyeket érdemes egy szakemberrel (is) átbeszélni. Tehát nem feltétlen kell krízishelyzetbe kerülnünk ahhoz, hogy szakemberhez forduljunk, hiszen a cél lehet az önmagunkról való tanulás is. És hát nyugalmi helyzetben tud a legtöbbet és legmélyrehatóbban tanulni az ember. Szakembereink készséggel állnak rendelkezésére mindenkinek, aki fontosnak tartja személyiségének fejlődését.