top of page

„Mindent meg kell hálálnom, különben számonkérik rajtam”

Frissítve: márc. 14.

Bizonyosan kerültünk már olyan helyzetbe, amikor valaki valami szívességet tett nekünk, és mi ezzel a helyzettel nem tudtunk mit kezdeni. Vajon mi állhat a hátterében? Mitől fog valaki úgy gondolkodni, hogy mindent vissza kell adnia, különben örök életében adós marad? Vagy ami még ennél is rosszabb, úgy gondoljuk, rosszul fog esni a másiknak, ha nem viszonozzuk, és vagy számonkéri rajtunk, vagy többet nem áll velünk szóba.





Nagyon nehéz elhinnünk, hogy nem kell mindent viszonozni, már csak azért sem, mert ha valaki szívességként aposztrofálja a segítségét, akkor illetlenség azt visszaadni bármilyen formában is legyen az.


Mint mindig, most is érdemes az érzéseinkhez fordulni, ha meg akarjuk tudni, miért kell minden áron viszonoznunk a kedvességet. Ugyanis, ha jól a szívünkbe nézünk, és megpróbálunk magunkat beleérezni saját helyzetünkbe, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget érzünk, és ez az, ami annyira frusztráló ránk nézve. Meg kell hát keresnünk az életünkben azt az élményt, szituációt, amelyben ezen érzések valamelyike megjelent. Ez nagyon valószínű, hogy gyermekkori élmény lesz, amikor ezek az érzések társulhattak valamilyen oknál fogva magához a gesztushoz. Például valaki lesajnálóan adott valamit, amit mi úgy értelmeztünk, hogy erre tulajdonképpen nem szolgáltunk rá, csupán szánalomból kaptuk, és hogy nem is érdemeljük meg. Vagy egy másik szituációban az egész létünket vonták kétségbe!


Ezek annyira traumatikus élmények, hogy mindenképpen segítségért kiáltanak. Adni szívderítő dolog, és megelégedettséggel tölthet el. De ugyanilyen jó kapni is, mert a szívességeken keresztül megélhetjük a törődést és az elfogadást.


És Te hogy vagy a szívességekkel? Ha ismerősek Számodra a fent említett helyzetek, akkor kérd bátran szakembereink segítségét!

3 megtekintés0 hozzászólás

Commentaires


bottom of page