top of page

Sok ember közt vagyunk leginkább egyedül

Frissítve: márc. 14.

Manapság nagyon hamar tudunk kapcsolatot létesíteni bárkivel. Akár hírességekkel is. Elég csak a közösségi médiában rákeresni az illetőre. Óriási távolságokat vagyunk képesek áthidalni, akár a technika segítségével is. Nap mint nap emberek vesznek körül. Miért érezzük mégis magányosnak magunkat?





Először is tisztáznunk kell, hogy mi a különbség az egyedüllét és a magány között.

Az egyedüllétben képesek vagyunk alkotni, élvezzük, hogy most nem kell figyelni senkire, egyedül a feladatra. Élvezzük azt is, hogy magunkkal tölthetünk időt, pörgethetjük a gondolatokat, tervezgethetünk. Erre szükségünk van nap mint nap, hogy amikor visszatérünk a közösségbe, akkor képesek legyünk mások igényeire (is) odafigyelni.


A magány viszont az az állapot, amelyben elhagyatottnak érezzük magunkat. Csokonai Vitéz Mihály ír erről az érzésről nagyon kifejezően:


„Nincsen, aki lelkem vígasztalja,

Oly barátim nincsenek;

Vállat rándít, aki sorsom hallja;

Már elhagytak mindenek.


Mit tehetünk, ha ennyire magányosnak érezzük magunkat?

Természetesen ez a blogbejegyzés nem fog teljes értékű választ adni, és igyekszünk a legnagyobb tapintattal a témához állni az ünnep közeledtével. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a kapcsolati rendszer alaposabb vizsgálatát.


  • Mit gondolunk az eredeti családunkról?

  • Kihez és milyen minőségű kapcsolat fűz?

  • Mi az, amit nehéz elengedni ahhoz, hogy kapcsolato(ka)t tudjunk létesíteni?

  • Mi a legnagyobb nehézség a kapcsolatok kialakításában?

  • Miért nem tudunk kitartóan benne lenni egy kapcsolatban?


Elengedhetetlennek tartjuk a jó kérdések feltevését. Már egyetlen jól feltett kérdés felszabadító tud lenni. Amit elkezdtünk megismerni, afelett már úrrá is tudunk lenni.

Szakembereink segítségével ezek és ehhez hasonló kérdések átbeszélhetőek és feldolgozhatók.

6 megtekintés0 hozzászólás

Commenti


bottom of page