Kapcsolatokban élünk, és az visz bennünket előre, illetve formálja a személyiségünket, hogy mások visszajelzéseket adnak valamilyen formában a személyiségünkre és a viselkedésünkre. Persze, együtt élni azokkal, akikkel egy közösségben vagyunk, korántsem egyszerű dolog. Hiszen nem mindenki elfogadó és szeretetteljes velünk, és ennek az is lehet oka, hogy mi sem vagyunk azok másikkal. Van azonban 3 szempont, amelyet érdemes szem előtt tartani, ha meg akarjuk tartani a többi emberrel való kapcsolatunkat.
A másik gondolkozásmódja ugyanolyan jó lehet, mint a miénk A leggyakoribb hiba, amikor azt hisszük, csak a mi megoldásunk a legjobb, a legcélravezetőbb. Ez amiatt probléma, mert ha benne vagyunk egy helyzetben, akkor azt egyféleképpen tudjuk megoldani. Azonban, ha meghallgatjuk mások véleményét is, azzal kinyitjuk magunk számára a megoldások kapuját. Éppen ezért fontos elfogadni mások szempontját is, mert ez gazdagítja megoldási eszköztárainkat, vagyis kreatívvá tesz.
A másik ember különbözik tőlünk, de ez sokszor előnyt jelenthet A nagy rendszereket az buktatta meg, hogy mindenkitől azt várta el, mindenről gondolkodjon úgy, ahogy maga a rendszer, és a legkisebb „félregondolást” is büntették. Ma már abban a világban élünk, amelyben a differenciáció érték. Ez azt jelenti, hogy elkülönülünk másoktól. Tisztában vagyunk vele, hogy a fejlődést akár a párkapcsolatok, akár különböző szervezetek, vagy tudományok terén ez a különbözőség hozta és hozza meg.
Önmagunk elfogadása sok problémától megvéd Önmagunk elfogadása azt jelenti, hogy békességben vagyunk testi és lelki tulajdonságainkkal és olykor nagyon szomorú eseményeinkkel. Együtt tudunk élni testi „fogyatékosságainkkal”, és nem nyomorítjuk a testünket azért, hogy olyanok legyünk, mint mások. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell törekednünk pl. a testsúlyunk csökkenésére, hiszen az adott esetben javíthat közérzetünkön, és kisebb lesz az esélye a szívproblémák kialakulásának. Az önelfogadás azonban nem jelenti a lemondást. Pl. irreleváns dolog azt mondanunk, hogy „ilyen vagyok és kész”, mert ezzel korlátokat szabunk saját magunk számára. Folyamatosan törekednünk kell arra, hogy fejlődjünk bizonyos dolgokban, pl. a másokkal való kapcsolattartásban, önmagunk képviselésében, tárgyalóképességben stb.
Amint látjuk, a normális együttélés a fejlődésről, a kölcsönös tiszteletről és önmagunk elfogadásáról is szól. Ha a legutolsó pontot betartanánk maradéktalanul, akkor nagyon sok fájdalmas dologtól kíméltük volna/kímélnénk meg magunkat és embertársainkat.
Gondod van valamelyik ponttal? Jelentkezz hozzánk, segítünk helyrerakni!