Gábor 36 éves mérnök. A harmadik párkapcsolatában van éppen, és ez sem felhőtlen. Azzal keresi meg a mentálhigiénés szakembert, hogy valószínűleg valami baj van vele. Szeretne párkapcsolatban élni, de amikor az aktuális partnere a problémáival jön, és elkezd beszélni az érzéseiről, ő egy falat húz fel, és űzött vadként akar elmenekülni a párja mellől. Tehát elég rosszul reagálja le ezeket az „érzelem cunamikat”: vagy nem válaszol, vagy pedig felületes tanácsokat ad. A partnerei már-már úgy nevezik őt, a sérthetetlen. A kérdése saját magához tűpontos: miért fél attól, hogy érzelmileg érintődjön, ha a barátnője nehéz dolgokat panaszol el neki? A szakember fordít egyet a kérdésen: hogyan lehetne Gábor empatikusabb a barátnőjével azáltal, hogy érzelmeit meg meri élni?
Zárójelben jegyezzük meg, hogy a mentálhigiénés segítő beszélgetés fejlődésorientált, ezért nem mindegy, hogyan tesszük fel a kérdést önmagunk számára.
Háttérben a szorongás
Fritz Riemann személyiségtipológiáját az alapján határozta meg, hogy mitől szoronghat az ember. A szorongás általában egy olyan jelenség, amelynek nem tudjuk a hátterét. Vagyis nem tudjuk megfogalmazni, mitől szorongunk, csak érezzük a szorongást. Az, hogy Gábor a párját nem engedi közel magához, azt jelzi, hogy a háttérben valamilyen kötődési nehézség állhat.
A skizoid személyiségtípus
Riemann szerint, akire ez a személyiségtípus jellemző, az tartózkodó, távolságtartó a kapcsolataiban, fél az emberi közelségtől, az intimitástól. A kitárulkozás számára a megsemmisülés veszélyét hordozza. A szeretetét nem tudja kifejezni, de ott van benne a vágy eziránt. A skizoid ember előnye, hogy rendkívül önálló, a tetteiért és a döntéseiért vállalja a felelősséget. Kritikus, viszont objektív, ha valamiben döntést kell hoznia. Határait keményen meghúzza, valószínűleg ennek köszönhető, hogy az illető nem engedi közelebb párját, ha az az érzelmeit próbálja megélni vele.
Nehéz gyerekkor
Riemann azt állítja, hogy a skizoid emberben három dolog miatt alakulhatott ki a szorongás: az egyik, hogy anyja valamilyen oknál fogva nem volt képes annyi szeretetet adni, mint amennyire szüksége lett volna, vagy nem tudta úgy visszajelezni a gyermeknek az érzéseit, hogy a gyermek megtanulja felismerni ezeket. Viszont ott a másik véglet is: az anyuka elárasztotta a szeretetével (majdnem megfojtotta), így az illetőnek meg kellett magát védenie ettől a „túláradó szeretettől”.
Egy lehetséges kiút a „sérthetetlenségből”
Gábor, miután elment a szakemberhez, a vele való kapcsolatban olyan biztonságot élt és elfogadást élt meg, amelyben képes volt megnyílni és fejlődni. A szakember tiszteletben tartotta az autonómia igényét, ugyanakkor biztosította neki a kapcsolódás lehetőségét. Gábor később sokkal kevesebb szorongással tudta megélni a szeretetteljes kapcsolódást a párjával.
Mindannyiunknak vannak határai, amelyeket meg kell húznunk a kapcsolatokban. Ettől lesz egy kapcsolat számunkra biztonságos. Ugyanakkor velünk való kapcsolatban lévő számára is fontos ez, hiszen adott esetben visszajelzés is lehet neki.
Hogy vagy a határaiddal? Mennyire húzod meg ezeket a kapcsolataidban? Milyen a hatása a határhúzásodnak?
Szakembereink készséggel állnak rendelkezésedre, ha kérdéseid vagy problémád van ezzel kapcsolatban.