Az ember élete során rengeteg emléket gyűjt. Van, amire szeretettel emlékezik, és van, ami ha eszébe jut, kellemetlen érzése támad. Ennélfogva van, aki szeret nosztalgiázni és van, aki nem. Akik nem szeretnek nosztalgiázni, azoknak általában a negatív dolgok jutnak eszükbe. Viszont a nosztalgiázni szeretőknek a pozitív élmények jutnak eszébe. Melyik a jobb? Mindig előre vagy néha lehet kicsit hátra is? Segíti az életünket vagy hátráltatja? Erről fog szólni heti bejegyzésünk.
Először is beszéljünk arról, mi a nosztalgia. A Wikipédia szerint a szó görög eredetű, a nostos és az algos szavak összetétele, és hazaérkezést, fájdalmat jelent. Egy Johannes Hofer nevű orvostanhallgató figyelte meg a svájci zsoldoskatonákon, hogy álmatlanságban szenvednek, emésztési zavarok gyötrik és még a szívverésük is szabálytalan (17. század). Kiderült, hogy ez mind azért van, mert vágyódnak a hazájukba visszatérni.
Ma már átalakult a fogalom jelentése. Míg korábban, pl. a 17. században negatív érzések kapcsolódtak hozzá, és potenciális betegségnek tartották, ma már pozitív érzéseket társítanak hozzá, sőt pszichológiailag és társadalmilag sokat tesz hozzá nemcsak az egyén, hanem a közösség jó közérzetéhez.
Miért jó annak, aki emlékezik?
Tudósok megfigyelték, hogy azokban a helyzetekben, amelyekben kellemetlen érzések vannak (pl. csalódás, szomorúság, gyász stb.), sokat tud segíteni, ha a korábbi pozitív élményekhez nyúlunk vissza. Nem véletlen, hogy amikor valaki meghal, akkor a megemlékezésekben a pozitív dolgokat említik vele kapcsolatban, mert ezek enyhítik a fájdalmat, és betöltik valamelyest az űrt, amelyet az elhunyt hagyott maga után.
Egy tábortűz vagy egy jó pohár bor melletti közös nosztalgiázás családi eseményekről és azokról való beszélgetés integráló hatású lehet a családtagokra nézve.
A nosztalgiázás továbbá pozitívan hathat az önértékelésre – amennyiben a sikereinket, a legapróbbakat is feleleveníthetjük – és természetesen jó hangulatot is teremthet.
A nosztalgiázás átsegít a nehézségeken
Nemcsak a gyász esetén tud segíteni, hanem az unalmas pillanatokban vagy más érzelmileg nehéz pillanatokban (pl. az iskolakezdés körüli káoszban). Ha felidézzük a nyár – esetleg korábbi nyarak – élményeit, a szívünk újra megtelik bizakodással, energiánk visszatérhet, ugyanis meglesz újra az a tudásunk, hogy az életben nemcsak völgyek, hanem hegyek is vannak.
Mi tehet az, aki a nem szeret emlékezni?
Azok az emberek, akik nem szeretnek visszaemlékezni, azok általában olyan történésekre gondolnak, amelyek fájóak, nem tudták őket befolyásolni, esetleg kellemetlen helyzetben voltak.
Érdemes ránézni ezekre a helyzetekre, ugyanis ezek erősségeink is lehetnek. Esetleg rájöhetünk, hogy bizonyos helyzetekért nem voltunk/vagyunk felelősek. Amikor tartósan nem merünk szembenézni a múlt eseményeivel, az a pszichénk segélykiáltása. Hosszútávon ugyanis rémálmokat eredményezhet, amelyekben a nem kívánt események idéződnek fel újra és újra; ugyanaz az esemény vagy az esemény szimbólumokban. Illetve az ezekben a történésekben megjelenő érzések térhetnek vissza egy váratlan szituációban, amelyet a tudattalanunk kapcsol a szituációhoz.
Az emlékezés terén, amint láttuk, ez a két út lehetséges. Vagy emlékezünk vagy elfojtjuk az emlékeket, amelyek egyszer csak vissza fognak csapódni akkor, amikor éppen nem számítunk rá.
Önnek is vannak olyan élményei, amelyekre nem szívesen emlékezik vissza? Vegye igénybe szakembereink segítségét!
Comments